A tápanyagokban gazdag étrend a szervezetet a neki legjobban megfelelő „üzemanyaggal” látja el. 
Abból indulnak ki, hogy  az ember genetikai térképe még azelőtt alakult ki, hogy áttért volna a gabonatermesztésre. Meggyőződésük, hogy az emésztőrendszer - a fogazat is - nyers ételekre programozott. Tízezer évvel ezelőtt az emberek a nyers húsok mellett csak gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztottak.

Állításuk igazolására azt a nyolcvannégy törzset hozzák fel bizonyítékul, amelyek még szinte úgy élnek, mint az ősemberek. Étrendjük csak nagyon keveset módosult az ősidők óta. Nincs szuvas foguk, tökéletes a látásuk, nem kínozza őket izületi gyulladás, cukorbaj, magas vérnyomás, de a depresszió, a skizofrénia és a rák is szinte ismeretlenek számukra.

Tehát az ősember évmilliókig csak a “természet asztalán” található ételeket fogyasztotta. A nyersen mérgező gabonafélék, babfélék, burgonya - jóllehet tele vannak energiával, azaz kalóriával -, a csiszolatlan kőkorszakban, azaz a paleolit korban még nem képezték az étrend részét.

Csak  tízezer évvel ezelőtt kezdtek az emberek gabonából készült, szénhidrátban gazdag ételeket fogyasztani. Főzéssel, sütéssel a nyersen ehetetlen élelmiszeralapanyag már fogyaszthatóvá válik. Hő hatására ugyanis eltűnik belőle a méreganyag.

A civilizáció fejlődésével az étkezési szokások tovább változtak, ám az emésztőrendszer továbbra is változatlan maradt. Megjelent többek között a cukor, és a XIX-XX század óta az élelmiszeriparnak „köszönhetően” számtalan adalékanyag, ízfokozó, színező és tartósítószer is az ételekbe került.